A mára történelmi kávéházzá vált létesítmény 1887-ben nyitotta meg kapuit Erényi Ullmann Lajos házában. A kávéház terei az épület földszintjét foglalták el, nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból állt. Az építészeti terveket Quittner Zsigmond, a mennyezet és a falak díszítését Scholz Róbert készítette. Alapítója Seemann kávés volt, aki veje, Frankl részére rendezte be a kávéházat.
A következő tulajdonos, Grüneck Gusztáv 1900-ban vette át az üzemeltetést, őt pedig veje, Mészáros Győző követte 1905-ben. Ez volt a kávéház virágzó korszaka, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon. A kávéház az Egyetemi Könyvtárral szemben állt, közel a Fővárosi Könyvtárhoz, az egyetemhez, a Franklin Társulathoz és az Atheneum Nyomdához. Ilyen környezetben hamar vált szellemi központtá, s lett a New-York kávéház mellett a magyar irodalmi élet másik legjelentősebb helyszíne.
A Centrál fennállásának első jelentős eseménye volt, amikor Kiss József ide költöztette Kerek Asztalát és a frissen alapított A Hét szerkesztőségét. A cikkek nagy részét itt írták és a frissen elkészült írásokat átküldték az Atheneum nyomdába. A Hét fiatalabb íróinak csoportja alapította meg Nyugatot, amely az új eszméket, új hangot képviselte. A lapra a főváros összes kávéháza előfizetett.
A Centrál szellemi központtá vált, s a Nyugat íróinak törzshelyévé is egyben. A lapnak kétszer is volt itt törzsasztala. Az első 1908-tól, közvetlenül az indulástól. A Nyugat írói minden kedden összegyűltek a „Nyugat-zsúr”-ra. A második törzsasztalnál 1920-körül állandó vendég volt Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Surányi Miklós, Nagy Lajos, Kárpáti Aurél, Szabó Lőrinc, valamint egy ideig József Attila is. Megbecsült vendége volt a kávéháznak Karinthy Frigyes, aki 1934 és 1938 között itt töltötte sok délutánját. Itt észlelte végzetes betegségének első tüneteit, majd műtétje után itt írta az Utazás a koponyám körül első vázlatait. Karinthy asztalánál gyakran megtalálható volt a fiatal Ottlik Géza. 1930 és 1940 között a Centrálban tartották szerdánkénti összejöveteleiket a magyar írónők is, akik 1936-ban alapították meg a Kaffka Margit Társaságot.
A második világháború után a kávéházat eszpresszóvá alakították, majd 1949-ben bezárták. Ezután a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat került a helyére, majd a Metro Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje működött benne. 1965-től a kávéházat az ELTE Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. A berendezések maradványai közül a lambériát és a lépcsőrendszert, a mellvédeket, oszlopokat, kandelábereket, falikarokat védetté nyilvánították. Márványtábla őrizte a nagyhírű vendégek emlékét. A hetvenes-nyolcvanas évek kedvelt egyetemi találkozó- és szórakozóhelye volt. 1993-ban az épületben játékterem nyílt, majd 1997-ben Somody Imre üzletember vásárolta meg a Centrál Irodaházat, egyben a Centrál Kávéházat. A felújítás után 2000-ben nyitott újra. 2018. augusztus 1-től a Centrál kávéház üzemeltetése a török Özyer Csoporthoz került, 2021. decemberétől az Eventrend Group látja el a megtisztelő üzemeltetési feladatokat.
