Nagy Gábor az Eventrend Group alapító társtulajdonosa és egyben egyik elsőszámú vezetője. 1992 óta aktív szereplője a rendezvényszervezésnek és a vendéglátásnak. A cégcsoport kettős vezetésének tagjaként, Kőrössy Zoltánnal közösen irányítja az Eventrend Group tevékenységét.
Karrierút
1997-ben diplomáztam a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola, vendéglátó- és szállodaipari szakán. Kitüntetett diplomámat a szolgáltatásmarketing rendezvényszervezési sajátosságairól írtam. Emellett reklámkommunikáció szakirányon is diplomát szereztem és elvégeztem a gazdasági szaktanári szakot.
Még a főiskola ideje alatt 1992. szeptember 16-án alapítottuk főiskolás barátaimmal első rendezvényszervező vállalkozásunkat, amely 1994 januárjában vette fel a Gála Party Service nevet. A cégnél kezdetben a marketing, értékesítési és produkciós területeket igazgattam. A kezdetben 3 alkalmazottat foglalkoztató vállalat 1998-ra 87 fősre növekedett és már évi 400-500 rendezvényt bonyolított le. Ekkorra a cég forgalma alapján Magyarország vezető partiszervizévé vált. Ebben az évben kezdődött el - második vállalkozásunk megalapításával - cégcsoportunk felépítése.
Feladatom azóta mind a mai napig, tulajdonos menedzserként, többedmagammal közösen az Eventrend Group építése és irányítása. E vállalkozáscsoport folyamatos növekedése révén több mint 30 vendéglátó-ipari egységet, rendezvényhelyszínt és rendezvényszervező vállalkozást fog össze, több mint 700 embert foglalkoztat állandó munkatársként, mintegy 150 tanulónak biztosít gyakorlati helyet a középiskolák duális partnereként és évente körülbelül 4000 rendezvény megrendezésében és több millió vendég kiszolgálásában működik közre. Jelenleg az Eventrend Group két elsőszámú vezetőjének egyikeként fő feladatom a cégcsoport stratégiai, marketing, gazdálkodási, pénzügyi és HR területeinek irányítása, koordinációja.
Személyes misszió
Az Eventrend Group missziója egyben személyes küldetésem is, itt ezt néhány személyes gondolattal egészíteném csupán ki.
Szeretném megélni a pillanatot, amikor idős emberként az ölemben ülő unokámmal beszélgetek és a kérdésre, hogy „mire vagy büszke a munkádból, mire emlékszel legszívesebben nagypapa?”, az a közösség juthasson eszembe, amiben éltem, amit magam is formáltam. Azok az emberek, akikkel közösen dolgoztam végig aktív éveimet. Azok a családok, barátok és munkatársak, akiknek - aktív közreműködésemnek is köszönhetően - megvalósultak az elképzeléseik. Rájuk szeretnék büszke lenni, mert rájuk érdemes lesz emlékezni.
Amire büszke vagyok
Hogy boldog családban élek Nikivel és gyermekeimmel, szeretek és szeretve vagyok. Hogy legnagyobb fiam, Nándi iskolásként helytáll, talpraesett, kiegyensúlyozott, okos és egyre önállóbb. Hogy két középső gyermekem Sofi és Alex a nehézségeik ellenére minden korábbi várakozást meghazudtolva nagyszerűen fejlődnek, legnagyobbrészt édesanyjuk rendkívüli odaadásának köszönhetően. És hogy negyedik kistestvérük Félix is egy rendkívüli, okos és energikus kisfickó. Örülök, hogy sok minőségi időt töltök a családommal és barátaimmal aktív szereplője vagyok életüknek.
Büszkeséggel tölt el, hogy kellő akarattal és szorgalommal kitartottam céljaim, elképzeléseim mellett, és mindig volt erőm újrakezdeni. Ma is nyitott vagyok az újdonságokra és motivált vagyok az önfejlesztésben, tanulásban. Hogy mindezeknek köszönhetően joggal mondhatom, hogy eddig elért sikereket nem ajándékba kaptam, hanem megdolgoztam értük.
Hogy szisztematikusan felépítünk egy jól prosperáló vállalatot, amely sok sikert ért már el eddig is, amely jobbá teszi sok ember életét, boldog pillanatokkal ajándékozza meg őket és amely, ha végig megyünk a megkezdett úton, akár minket is túlélhet.
Hogy számos siker és csúcsvezetésben elöltött év után is hétköznapi ember tudtam maradni. Sikerült egy olyan közösséget kialakítani magam körül, amely értékrendjének, a sok-sok küzdelem ellenére, mind a mai napig része a másik ember tisztelete és megbecsülése. Hogy része lehetek egy közösségnek, barátaimat és munkatársaimat is beleértve, akiknek az életét nem rövid távú önös érdekeink vezérlik. Egy ilyen közösségben többen barátként és fontos társként tekintenek rám.
Hogy fontos emberi kapcsolataim többsége több évtizedre tekint vissza. Nap mint nap teszek azért, hogy ez a maréknyi, számomra fontos ember, akikkel egykor szorosabban összekapcsolódott az életem, a törvényszerű változások ellenére, szívesen maradjon része annak, akár örökre.